2014. október 13., hétfő

Októberi meteoros aktivitás

Ősz közepén járva végre jópár igazán meleg és derült estével ajándékozott meg minket az időjárás! Ennek még akkor is örültünk, ha a Hold közben igazán magasan járva szórta a fényét a párásabb, olykor ködösebb völgyekben. A Tűzgömböknek azonban semmi sem akadály és több szép színes meteort is láthattunk a hónap első felében! :)


2014.10.12/13.

21:32UT-kor Horváth Sándor gyönyörű Tűzgömböt látott a Balaton partjáról: "Hatalmas tűzgömb 23:29 fele nyugatnak. Több darabra esett szét. Szinte a földig l"

Szerencsésen több Siófoki kamera is rögzítette az időkép rendszerében:


(forrás: www.idokep.hu)

 Pallós Tibor a Dunától nyugatra látta.

Velencéből Enrico Stomeo kamerája is rögzítette a fényes Tűzgömböt, kb. -12mg fényes felvillanással a végén! (forrás: EDMONd)

Összességében vélhetően az ország Észak-Nyugati határánál vagy azon túl eshetett, akár néhány apróbb, földet érő darab kíséretében.


2014.10.13/14.






2014. október 2., csütörtök

DRAconidák október 6!

Minden évben reménykedünk egy kicsit, ha nem tennénk, fel is adhatnánk, de évről-évre újabb pozitív jóslatok harangozzák be a Drakonidák kitörését, a "vészmadarak" pedig már csak utólag látnak napvilágot. Idén úgy hisszük ismét van miben reménykedni és ha az ég is úgy akarja, október hatodikán láthatunk néhány pukkanó-villanó, aranyosan izzó, vöröses Drakonida meteort, akár Tűzgömböt! :)

"Mikhail Maszlov (ismert név a meteoros szakmában) számításai szerint 2014. október 6-án 20-22 UT (22-24 óra nyári időszámítás szerint) a Föld találkozik a szülőüstökösből 1900-ban eltávozott anyaggal. Ezért a Drakonidák (más nevükön: Giacobinidák) ZHR=10-20 meteor/óra nagyságú kitörést fognak produkálni. Radiánspozíció: RA=261.5°, Dec=+47.6°, a lenti térkép szerint, a Draco (Sákány) fejéhez közel. Ha az előrejelzés beválik, akkor kellemes kis hullást lehet látni Európából is!" (Csizmadia Szilárd, VCSE)


 Részletek angolul: Link

2014. szeptember 15., hétfő

Szeptember 12-ei Tűzgömb!

Őri Ági: "2014. 09. 12. 21:10 körül keletről nyugat felé, északi égbolton, zenit alatt.. szép nagy Tűzgömb, Fót magasságában láttuk."

Kálmánczhelyi-Farkas Alexandra Budapestről, egy koncert fényei között vette észre kb. 50 fok magasan az égbolton a nagyon fényes Tűzgömböt, mely kettőt is robbant útja során.

És szintén ugyanerről a koncertről érkezett Gábor (HUMFM) észlelése :) 
"12-én este 21:12-kor (hely idő) hatalmas tűzgömb hullott dél felé, kb. 50 fok magasságban. A fej zölden izzott és több fok hosszú vörös csóvát húzott maga után. A fényességét -8-ra becsültem. Scooter koncerten voltam, tehát a tűzgömb lenyomta a 10 méteres lángcsóvákat, szikraoszlopokat, az intelligens lámpák, kaszáló 100 méteres fényét és átjött a szárazjég ködén keresztül. Hangot nem hallottam... mármint a tűzgömbét :) de a buli hangulat fergeteges volt. Az biztos, hogy a koncerten felgyülemlett energia sokszorosa volt a felettünk elégett jelenség közben felszabadult energiának. Pár perc múlva egy nyugodtabb időszakban sikerült felismernem a nyári háromszög csillagait és ehhez képest belőni hol hullott a gömbőc. kb. az Altair magasságában, tőle balra olyan távolságra mint a Deneb a Lant alfától. A körülöttem lévők is látták a jelnséget - és tudták hogy tűzgömb ! - de az üvöltésünk beleolvadt a tömeg tombolásába."

Gratulálunk az észlelőknek, várjuk a Tűzgömbről a további észleléseket, információkat! :)
Köszönjük!

2014. augusztus 26., kedd

Kappa Cygnidák 2014 - VCSE

A KCG raj napról-napra ontja Tűzgömbjeit, mely a korábbi évekhez viszonyítva egyre inkább figyelemre méltó! Így a szép felvételeken túl, tudományosabb vonatkozásban is érdemes megvizsgálni történetüket. Igazán pontos adatokat azonban csak szeptember végén, október elején fogunk kapni, a videometeoros eredmények kiértékelése után.
Egy tegnap esti -2,5mg fényes Kappa Cygnida Tűzgömb, melyet Jónás Károly vizuálisan is látott!
2014.08.25. 19:53UT HUBEC felvétele Becsehelyről
 
Gucsik Bence szintén egy szép KCG meteort látott és fotózott Harkáról 22:18UT-kor a vonuló felhőzet között. Gratulálunk!
  
Csizmadia Szilárd a VCSE levelező listáján az alábbiak szerint foglalta össze a raj történetét:

"A kappa Cygnidák (KCG) meteorrajt 1874-ben fedezte fel Konkoly Thege Miklós, ezt Jenniskens holland és és Vaubaillon francia csillagászok 2008-ban az amerikai Astronomical Journal 136. kötetének 725. oldalán kezdődő cikke is említi. 1877-ben és a következő években Denning angol amatőrcsillagász figyelte meg ismét a rajt, majd ugyanő jegyzett fel KCG meteorokat pl. 1879-ben 1885-ben, 1886-ban és 1887-ben. Denning 1893-ban aug. 5-16. közötti jelentkezési időszakot adott meg a KCG-rajra. A 19. században más brit megfigyelők is észlelték a rajt.

1922-ben más brit észlelők feljegyezték, hogy a KCG-raj a második legerősebb augusztusi raj volt a Perseidák után abban az évben - de a zűrzavaros kezdeti évekre jellemző, hogy Grace Cook Theta Cygnidáknak nevezte a rajt. 1922. aug. 21/22-e éjszakáján egy kanadai észlelő is feljegyzett 6 KCG-meteort.

A következő években hol említették a rajt, hol nem. Egy 1930-as kiadású, Hoffmeister jegyezte könyv csak közepes erősségűnek írta le.

A következő évtizedek nehezebb történelmi időszakai alatt csak elszórt KCG-észlelések történtek.

1954-ben Fred Whipple 144 fotografikus meteorpályát elemzett, amelyek közül szerinte 5 tartozik a KCG-rajhoz. Ez az öt meteor aug. 9-22. között tűnt fel. Szerinte egy magas inklinációjú, 7-8 év keringési idejű üstökösből származhatnak a KCG-meteorok, amely naptávolban 7-8 CSE-re is eljuthat a Naptól, és az üstökös maradványa pedig nagyobb méretű kisbolygó lehet (a szülőégitestre nézve lásd még a későbbi megjegyzést).


Az 1961-65 közötti radarészlelésekből Sekanina egyértelműen azonosította a KCG-rajt, amely a radarészlelések alapján aug. 23-28. között, változó aktivitással jelentkezik. Ugyanakkor 1968-69-es észleléseiben nem detektálta a raj jelenlétét. Eredményei összhangban vannak azokkal a vizuális megfigyelésekkel, miszerint a raj egyes években aktív, másokban nem. Pl. 1879-ben 10 meteor/óra körüli aktivitást mutatott a raj, 1974-ben magyar észlelők ZHR=23,6 meteor/óra nagyságú aktivitást jegyeztek fel, 1982-ben japán észlelők ZHR=14 meteor/óra nagyságú aktivitást láttak, de 1984-ben holland észlelők már csak ZHR=2-3 meteor/órájút. A raj nagyon változékony, különböző években más és más az aktivitás nagysága, akár teljesen el is tűnhetnek az égről a KCG-meteorok.

1993-ban Dióskálban többen megfigyeltük a KCG-raj maximumát (pl. Csizmadia Ákos, Csizmadia Szilárd, Csizmadia Natália, Csizmadia Nagyezsda, Szekeres Tibor). Erről a Meteor c. lap 1993/11-es száma is beszámolt, a hullást "intenzívebbnek" nevezve. A VEGA részletesebben is bezsámol 14-ik számában (megjelent 1993-ban), ami elérhető  a
http://vcse.hu/vega/vega14/page6.html oldalon. Akkoriban az Alfa Cygnida és Kappa cygnida rajokat nem választottuk szét vizuálisan, de az 1528 feljegyzett meteorból 70 colt Cygnida. Az akkori cikk szerint az észlelt cygnidák 65%-a volt KCG és 35%-a ACG a pályarajzok alapján történt utólagos szétválogatások alapján, tehát kb. 45-46 volt KCG. Denning 1877-ben 52 rajtagot jegyzett fel egymaga, a két meteortevékenység tehát összemérhető.


Ugyanez a változékony aktivitás látható a mellékelt ábrákon is, amin a 2009-2013 közötti hazai videometeoros észleléseket tüntettük fel. Míg a Perseidák viszonylag stabil maximumot mutatnak (de azért ott is vannak változások), a kappa Cygnidák nagyon változékonyak és mintha többszörös maixmumot produkálnának. Nagyon érdekes lesz ezeket az ábrákat a jövő hónap végén - mire az adatfeldolfozás befejeződik - a 2014-es eredményekkel, mert vizuális és fotografikus észlelések szerint idén újra erős volt a raj.



A rajtagok általában halványak, az átlagfényesség 3-3,3 magnitúdó közötti, de a raj gazdag tűzgömbökben. Míg a Perseidák 1,2 %-a fényesebb -2 magnitúdónál, a kappa Cygnidák négy százaléka fényesebb -2 mg-nél! így érthető a relatíve sok KCG-tűzgömb.

A KCG-raj gyanított szülőégiteste a 2008 ED69 ideiglenes jelű kisbolygó, amelynek végleges sorszáma 361861, de végleges neve még nincs. Ez a kisbolygó egy Apollo-típusú földsúroló kisbolygó, átmérőjét 1,2-1,7 km közöttire teszik. Valószínű, hogy egy halott üstökösről van szó. Mivel halvány kisbolygó, későn fedezték fel, ezért csak 2008-ban sikerült a KCG raj valószínű szülőégitestjét azonosítani. A KCG-k radiánsa egyébként diffúz, 22 fok átmérőjű, ami idős rajra utal, mégis vannak benne sűrű, szét nem szórodott, frissebb, fiatal anyagcsomók is, pl. ami az 1993 körüli nagy tűzgömbparádét okozta. A mellékelt ábra P. Jenniskens 2008-as cikkéből származik, és a szülőkisbolygó pályáját mutatja. Jenniskens rámutatott arra, hogy a Vénuszon a KCG-k sokkal nagyobb tűzgömbtevékenységet okoznak, mint a Földön!



A rajtagok gyakran kékesek, fehéresek, és közepes sebességűek

Következő évekbeli folyamatos megfigyelésük 
(vizuális, rádiós, fotografikus, videós) fontos lenne."

Írta: Csizmadia Szilárd, 2014. augusztus 26. VCSE

2014. augusztus 25., hétfő

Cseljabinszk - "Impact-melt"

A minap egy igen különleges meteorit darabka került szerkesztőségünkhöz Gucsik Bence jóvoltából, aki hazánk egyik leglelkesebb meteorit gyűjtője, több igen különleges darab birtokosa. Komolyan foglalkozik a meteoritok szerkezetével, leesésüknek körülményeivel és az Univerzumban "elszenvedett" történetükkel. Így tudtuk meg ennek a Cseljabinszki meteorit ezen apró kis darabjáról az alábbi érdekességeket egy kis összefoglaló keretén belül! Köszönjük!  

A hullás: 

"A Cseljabinszki-meteorit 2013. február 15-én, helyi idő szerint kora reggel (4óra 20p) hullott Oroszországban, Cseljabinszk városához közel. A légkörbe belépő test rekord méretű lehetett, körülbelül 17 méter átmérőjű. Több mint tíz másodpercen keresztül égett a légkörben, végül hatalmas fénnyel felrobbant. A robbanások hangja néhány perces késés után elérte a lakott településeket, amelynek az ereje akkora volt, hogy betörte az ablaküvegeket, és egy gyárépület tetejét. Sokan megsérültek a repkedő üvegszilánkok miatt. 

A lehullott darabok összeszedése:

Az esemény utáni napokban nagy volt a zűrzavar, szinte káosz. Sokan azt hitték, hogy itt a világvége, vagy katonai támadásra gyanakodtak, végül megszületett a tudományos magyarázat. A lapos beesési szög miatt volt aki úgy vélte, hogy az érkező test teljesen megsemmisült és fokozatosan parányi darabokra szakadt, de a rengeteg nagyszerű felvétel elemzése során mégis egy nagyobb meteorit kutatására indúltak.
Nem sokkal a hullás után találtak egy nagy lyukat a Csebarkul-tó jegében. Erről is sokáig mentek a kétes találgatások, miszerint horgászok vájták, de lehet, hogy alatta lapul a hatalmas meteorit? A szakemberek az első 1-2 hétben apró meteoritdarabkákat szedtek össze a befagyott tó jegén, ami további darabok keresésére biztatta őket. Ezekhez a szilánkokhoz még csak a tudósok férhettek hozzá, a titokzatos lyuk körül a tó jegét lezárták. Ezeket a darabokat egyből egy laborba vitték, és egy nagyon gyors, ’futómérés’ alapján jöttek rá, hogy a meteorit közönséges kőmeteorit, egy LL5 típusú kondrit.
Végül 2013. novemberében találták meg a legnagyobb darabot a lyuk mélyén, majd több darab néhány mázsás meteoritot halásztak még ki.

Azonban nem csak a tó jegére hullottak apróbb meteoritok: a környéken az erdőkben, az udvarokon, mindenhol a hóban meg lehetett találni ezeket a kozmikus szilánkokat. Nem volt nehéz őket összeszedegetni: a még langyos hőmérsékletű lehulló kavicsok apró lyukakat vájtak a hóba. Ezekben a lyukakban megolvadt a hó rövid időre, ám gyorsan meg is fagyott a kinti hideg miatt, hátrahagyva egy jeges csövet, alján pedig ott ültek a meteoritok. A következő hetekben, hónapokban rengetegen  mentek ki keresgélni. Mivel a szórási mező nagy volt, lakott területekre is hullott, így voltak, akiknek igazán nem kellett messzire menni a darabokért, hiszen ott voltak az udvaron. 

Ha össze tudnánk ’gyúrni’ az összes összeszedett meteoritszilánkot, egy néhány méter átmérőjű, azonban több mázsás sziklát kapnánk. A legnagyobb, Nap-fényességű robbanás következtében a meteorit rengeteg apró (néhány centis) szilánkokra szakadt, mely beterítette a robbanás környékét. Ezen a területen nem lehetett sokkal nagyobb darabokat találni, a kisebbekből annál többet. (A lehulló szilánkok miatt senki sem sérült meg, a károkat kizárólag a hangrobbanás ereje okozta!) 

A meteorit összetétele, típusa, kialakulása: 

Mint már korábban írtam, a meteorit egy közönséges kőmeteorit, ún. kondrit. LL5 az altípusa. LL (angolul low-low) a nagyon kevés vasra utal (a legtöbb meteorit tartalmaz vasat, ezt a vastartalmat általában jelölni szokták a típus nevében) Az 5-ös szám a belső összetételére, szerkezetre utal. Ha  megnézzük az LL5-ös mátrixot egy fehéres, világosszürke anyagot láthatunk, melyben itt-ott találunk egy-két csillogó vasdarabot nagy kondrumokkal. Azonban a típus meghatározása egy kicsit csalóka, ugyanis nem CSAK ebből a szép fehéres mátrixból áll. Van egy fekete, ún. impact melt ("becsapódási olvadási réteg") összetevője is a meteoritnak. Ez a fekete anyag magába foglalja az LL5-ös nagyobb darabokat. 

 forrás: wikipédia

Kevésbé látványos, így a gyűjtők körében nem is annyira kedvelt... pedig ez a ritkább összetevője a Cseljabinszki meteoritnak! Szépségét tekintve akár nevezhetjük rondának is: nincsenek benne kondrumok, fekete/sötétszürke az egész, a kialakulásánál fogva tele van kisebb-nagyobb repedéssel, mindössze néhány csillogó vasdarab tanúskodik a kozmikus eredetéről.

impact melt csiszolt felülete 

A meteorit belső összetételét, minden apró részletének okát a kialakulásnál kell keresni: mint minden kozmikus test, így ez is valamikor kialakult és a légkörbe belépő test méretét tekintve egy sokkal nagyobb kisbolygóból szakadhatott ki még réges-régen. Ez a kiszakadt szikla hosszú ideig keringett magányosan a Naprendszerben, míg végül – kozmikus pályafutása végén - találkozott a Földdel.

külső réteg

Az eredetileg LL5-ös típusú anyakisbolygó régen egy hatalmas kozmikus összeütközést szenvedhetett el. Ilyenkor darabjaira tört, és a repedésekbe, az LL5 sziklák közé beszivárgott egyfajta, az ütközésnél keletkezett olvadt anyag, az impact melt. Ez az oka annak, hogy ilyen összetevőkből áll a cseljabinszki meteorit.
 


Érdekességek: 
- A légkörbe belépő test Apollo-típusú kisbolygó volt
- A hullás után kb. fél nappal rekordközelségben elhaladt mellettünk a 2012 DA14 (=367943 Duende) jelű földsúrló kisbolygó. A két eseménynek NEM volt köze egymáshoz, csak véletlen egybeesés volt (a pályaszámítás zárta ki, hogy a két objektum közös eredetű lenne.)."

Írta: Gucsik Bence, 2014. Harka